Marc Levy - Az első film a 'Winter's Bone', amely nagyon megváltoztatta az életedet. Milyen tapasztalataid voltak a film kapcsán?
Jennifer: 18 éves voltam, amikor megkaptam a szerepet és nem tudtam, milyen lesz... De úgy érzem, hogy még nem sikerült teljesen felnőnöm. De sokat tanultam ettől a filmtől és magamról is. Még sosem vettem részt képzésen, ahol a színészeket oktatják és elmondják, hogyan kell viselkedni. Új tanuló módszereim vannak, hogy tudjam mit szabad és mit nem.

Tudsz uralkodni a nagyra nőtt sikered felett?
Jennifer: Igazából azt akarom, hogy normális legyen az életem. Az egyik veszélye a filmiparnak, hogy a dolgok túl gyorsan történnek és észre se veszem, hogy öregszem. Nem akarom, hogy ez határozza meg az életem. Azt akarom, hogy egyszerű legyen... van egy legjobb barátom, szeretnék hazamenni úgy, hogy vele lógjak. Szeretnék időt szánni azokra is, akikkel együtt dolgoznok. De ez bonyolult.

A film a szabadságot biztosít a karakternek. Kersed a szabadságot?
Jennifer: Amikor elolvastam a forgatókönyvet, meglepett a karakter és rájöttem, hogy egy jó történetet találtam. A szerepek, amiket elszoktam játszani, azokat mindig saját magunkéra kell alakítani. Nyitott elmével járok és próbálok mindig valami újdonságot a karaktereimbe csempészni.

Milyen voltál gyerekként?
Jennifer: A becenevem "Nitro"  volt, mint a nitroglicerin. Hiperaktív voltam, kíváncsi mindenre. Amikor anyukám mesélt rólam, mindig azt mondta, hogy úgy érezte, hogy van bennem egy szikra, ami inspirál engem. Amikor beléptem az iskolába a szikra kialudt. Szorongásaim voltak... de voltak barátaim. Úgy éreztem, hogy nem vagyok elég okos - elég jó tanuló.
Egyik nap kértem meg a szüleimet, hogy vigyenek el egy casting-ra New Yorkban és ott kezdődött minden. A szorongások eltűntek. Anyukám megtalálta azt a lányt, aki az iskola előtt volt... Úgy éreztem, hogy megtaláltam a módját, hogy új ajtót nyissak magamnak a világegyetemben, mert tudtam, hogy mi tesz boldoggá és tudtam, mire vagyok képes. Anya pedig harcolt azért, hogy színésznő lehessek!

Hogy működött a család és a siker egyszerre?
Jennifer: A szüleim feláldoztak. Két jelzálog miatt az otthonunknak lőttek, amiért a New York-i életemet rendezzék és, hogy támogatni tudjanak. Tudták, hogy ez boldoggá tesz. Eredetileg persze azt akarták, hogy Kentucky-ban nőjek fel, éljek normális életet, amit tulajdonképpen minden szülő elképzel a gyerekének... De látták, hogy boldog vagyok ezért feláldoztak mindent a saját boldogságom miatt. A testvéreim is ott voltak mellettem.

Régen volt olyan vágyad filmnézés közben, hogy te legyél ott a filmben?
Jennifer: Amikor 8 éves voltam a nagynéném elmesélt egy történetet. Figyeltem a testbeszédét, a hanglejtését és elkezdtem utánozni. Mindenki elkezdett nevetni, mert nagyon vicces volt. Aztán eljátszottam ezt a tesóimmal és anyuval. Abban az időben tárgyalásokat néztem a tv-ben, de nem érdekelt a dráma, hanem azért néztem, mert megtetszett, hogy mi hangzott el. Figyeltem az emberekre, vizsgálgattam őket. Nem vettem észre, de ekkor már saját magamat tanítottam. Engem lenyűgöz, ahogy egy ember szerepet játszik.

Hogy érezted magad másnap reggel, mikor megkaptad az Oscart?
Jennifer: A ceremónia előtt borzalmasan ideges voltam. De tudtam, hogy bármi is történik tudtam, hogy nem tudok még megfelelni az elvárásaimnak. Aztán másnap reggel fogtam a szobrocskát a kezemben, azt mondtam: "Ugyan már... érezz valamit, itt van a kezedben!" és leültem a dohányzóasztalra és boldog voltam.

Te azzal, hogy eljátszottad Katniss-t az Éhezők Viadalában, ikon generációvá nőtted ki magad. Tudtad, hogy ilyen hatással leszel a közönségre?
Jennifer: Képmutatás lenne azt mondani, hogy a lányok példaképe vagyok és közben nem vállalok értük felelősséget. Tudom, hogy valamit tennem kell. Tudom, hogy hatással vagyok a fiatalokra. Hilton és Nicole Richie anorexiás volt és hirtelen a lányok az iskolában fogyózni kezdtek. Ezt elkerülve, pozitív üzenetet akarok küldeni. Nyilván a karrieremre is koncentrálni kell, de attól a pillanattól, hogy Katniss lettem' figyelembe vettem ezeket a dolgokat!

A Dior arca lettél. Milyen felindulásból vállaltad el?
Jennifer: Eleinte azt mondogattam mindenkinek, hogy "Színésznő vagyok, nem modell, nem fogom megtenni!" - és akkor jöttem Párizsba, részt vettem Raf Simons előadásán és annyira lenyűgözött a munkája és tehetsége, hogy rájöttem mennyire hülye voltam, hogy eddig nem vettem észre.

Mi az elegancia definiciója számodra?
Jennifer: Önbizalom, karcsú- furcsa ujjak. Nézd meg a kezem, olyan mint egy burgonya! De ez...király! [nevet]

Utolsó kérdés, de azt hiszem tudom a választ. Boldog nő vagy?
Jennifer: Igen! Köszönöm.

Saját Fordítás!